Mikó Mihály

Mikó Mihály

Gyergyóalfalu, 1817. szeptember 29. – Csíksomlyó, 1881. február 25.

jogász, országgyűlési képviselő, főispán

Csíkszék jegyzője 1839-ben, Gyergyószék alkirálybírója 1840-ben lesz. 1841-ben a kolozsvári országgyűlésbe követnek választották. Jelentős szerepe volt Erdély rendi ellenzéki mozgalmában. Az 1846/47. évi erdélyi országgyűlésben Csíkszék követeként a székely sérelmek orvoslásáért emelt szót. Az 1848. április 12-i széki közgyűlés az ő felszólalásának hatására fogadta el az uniót és a magyar forradalom programját. A székelyek követe volt az 1848. július 5-én Pesten megnyílt első népképviseleti országgyűlésbe. Ő vezette 1848 októberében az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlésbe a csíki küldöttséget. A szabadságharc leverése után 1852-ben bebörtönözték, ahonnan 1856. május 4-én szabadul, megnősül és otthon gazdálkodik, csak 1861-től lép ismét közéleti pályára. Elfoglalja a csíkszéki első királybirói helyet, amelyről a provisorium bekövetkeztével lemond. 1863-ban a ditrói kerület választotta meg képviselővé, el is ment Nagyszebenbe, de csak azért, hogy a gyűlésbe lépést ellenezze s az ily értelemben szerkesztett emlékiratot aláírja. Az 1865. kolozsvári országgyűlésre ismét csikszéki követül választatott, 1866-ban pedig képviselőnek küldték Pestre. Később, 1877-ben, Csík vármegyei főispánnak nevezték ki.

Egyed Ákos történész megállapítása szerint:

„Mikó Mihálye egyike volt a reformkor, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc legjelentősebb politikusainak, aki végig hűséges maradt 1848 eszméihez, s nem kis része volt abban, hogy Csík-, Gyergyó- és Kászonszék népe is méltó módon kivette részét a magyar nemzet megújulásáért vívott nagy küzdelemből."