Bethlen Miklós

Kisbún, 1642. szeptember 1. – Bécs, 1716. október 27.

székely főkapitány, erdélyi kancellár, emlékíró

Bethlen János kancellár fia, első felesége Kun Ilona, fiatalon elhunyt, a második felesége Rhédey Júlia. Első nevelője Keresztúri Bíró Pál, majd Apáczai Csere János. Németalföldön, Hollandiában, Párizsban tanult. Hazatérve Zrínyi Miklós mellett akarta katonai nevelését tökéletesíteni, de csak keveset lehetett a nagy hős környezetében annak halála miatt (melynek tanúja volt). Ezután Olaszországba utazott, nyelvet és építészetet tanult. Visszatérve Udvarhelyszék főkapitányi tisztségét látta el. Az általa épített bethlenszentmiklósi kastély az erdélyi reneszánsz építészet egyik legszebb kastélya. Kemény János és Apafi Mihály bizalmi embere volt. Meggondolatlanul belekeveredett Béldi Pál összeesküvésébe, 1676-ban Fogarason bebörtönözték, szabadulása után Kővár és Máramaros kapitánya lett.

Noha előnyösnek tartotta a Habsburgokkal kötendő szövetséget, de a balázsfalvi paktumot követően Moribunda Transylvania című beadványában tiltakozott a balázsfalvi szerződés következtében beállt állapotok ellen. Ellenezte a fogarasi nyilatkozat aláírását, mert véleménye szerint a meghatalmazásuk nem terjedt ki „a fejedelemségnek és az országnak örökös elidenegítésére” mivel egyedül maradt véleményével, végül ő is aláírta. Az erdélyi rendek 1690-ben Bécsbe küldik, ahol a „Diploma Leopoldinum” kiadását sürgeti. Egy rövid időre Habsburg I. Lipót helyzete megingott, ezt kihasználva íratta alá a császárral a „Diploma Leopoldinum” rendeletet, amely jóval kedvezőbb volt Erdély számára, mint a z Antonio Caraffa császári hadvezér által kierőszakolt Teleki-féle fogarasi nyilatkozat. Az erdélyi rendek ugyanis kérték Lipóttól II. Apafi Mihály erdélyi fejedelemségének elismerését. Franciaország és Lengyelország azonban Thököly Imrét támogatta, mivel már tartottak Lipót sikersorozatától, a zsoldosok pusztításai és a hatalmas adók miatt elégedetlen erdélyi nép sem állt ki Apafi mellett, Thököly Imre pedig török és tatár segédlettel 1690. augusztus 21-én a zernyesti csatában megverte és fogságba ejtette Heissler császári altábornagyot. A Habsburg-párti Teleki Mihály elesett a harcban. Thököly Imrét a keresztényszigeti gyűlésen 1690. szeptember 25-én egyhangúlag fejedelemmé választották. Thököly Imre a fogságba esett Heisslert küldte Lipóthoz az ajánlatával, miszerint csatlakozik a törökellenes küzdelmekhez, ha elismeri fejedelemségét, valamint birodalmi hercegi címet kap és a szerződést Lengyelország és Velence garantálja. Apafi nyilatkozatban ismerte el gyámjainak III. Frigyes brandenburgi választófejedelme és Orániai Vilmos angol királyt. Egyébként is angol és holland orientáltságú volt. Ebben a helyzetben Lipót aláírta a Bethlen Miklós követ által sürgetett „Diploma Leopoldinum"-ot, Erdély függetlenségének biztosítására. Thökölyt Imre erdélyi fejedelmet 1690. októberében kiszorítják Erdélyből. A fogarasi országgyűlés 1691-ben Erdély kancellárjává szavazta meg, bár ő gubernátor szeretett volna lenni, de hat szavazattal kevesebbet kap mint Bánffy György. Bethlen Miklós 1691–1704 között Erdély kancellárja. Bánffy György kormányzóval egyeztetve 1694-ben feleségül adta Bethlen Katalint ifjabb Apafihoz. Ennek oka vitatott, talán csak családi kapcsolatot szeretett volna a fejedelemmel, talán már ekkor sejtették, hogy Apafit Bécsben tartják majd és ezzel akadályozták meg, hogy idegen, esetleg katolikus nőt adjanak hozzá. Bethlen Miklós kancellár 1704 elején Szebenben megírja és Hagában, Gothfridus Fridericus Veronensis álnév alatt megjelenteti a „Columba Noe cum Ramo olivae", az „Olajágat vivő Noé galambja" című röpiratát A Hollandiában kiadott röpirata miatt, Jean Rabutin császári hadvezér letartóztatja és élete végéig bécsi fogságban tartotta.

Művei

• Epistola Nicolai Bethlen Sedis Siculicalis Udvarhely capitanei Supremi, ad ministros exules tam Helveticae quam Augustanae Confessionis, ex Hungaria per hodiernam persecutionem ejectos. (1675), In Apologia ministrorum evangelicorum ad innocentiam suam orbi Christiano declarandam. Utrecht, 1677. (Magyarul: Bethlen Miklós levelei (1699-1716), kiad. Jankovics József, ford. Kulcsár Péter, Akadémiai Kiadó, Bp., 1987, II. kötet, pp. 1159-1180;)

• Falsitas toti mundo detecta. Antverpiae (Kolozsvár), 1672. (Bársony György ellen irva.)

• Justi de Palma Florentini Austriae austeritatis, ejusdemque (Continuationis confirmatio. Venetiis (Kolozsvár), 1672. (Névtelenül.)

• Apologia ministrorum evangelicorum ad innocentiam suam orbi Christiano declarandam. Utrecht, 1677. (névtelenül.)

• Epistola ad ministros exules. H. és év n. (1677.)

• Diploma Leopoldinum (1690);

• Corona muralis Josepho I. a regio gubernio et toto populo Transylvanico oblata. Claudiopoli, 1703;

• Olaj ágat viselő Noe galambja avagy a magyarországi és erdélyi gyuladásnak eloltására és tökéletes békesség megszerzésére készíttetett korsó viz. Hága, 1704;

• Bethlen Miklós élete leírása magától In Bethlen Miklós művei. Szerkesztette V. Windisch Éva Budapest. 2000;

• Bethlen Miklós imádságoskönyve In Bethlen Miklós művei. Szerkesztette V. Windisch Éva Budapest. 2000;

• Memoires historiques contenant l'histoire des derniers troubles de Transilvanie. Amsterdam, 1736. (Az előszó szerint Reverend abbé a szerző) Magyar fordítása: Gróff Bethlen Miklós ifjúkori életének úgy Erdély ország' akkori történeteinek, tulajdon magától Frantzia Nyelven való leirása. Magyarra ford., és kiadta: Református Kollégium, Kolozsvár, 1804.

• Histoire des révolutiones de Hongrie. Avec les mémoires du prince François Rákóczy sur la guerre de Hongrie depuis 1703 jusqu'á sa fin, et ceux du comte Betlem Niklos sur les affaires de Transilvanie. Tom. 1-2.; Neaulme, La Haye, 1739 Bethlen Miklós, Gróff ifiukori életének úgy Erdély ország akkori történeteinek le-írása; fordítatott és ki-ad. a Magyar Nemzeti Játtzó Szín hasznára; Református Kollégium Ny., Kolozsvár, 1804

• Élete, magától igazán iratott, kit az Isten tud (1642-1703); Gróf Bethlen Miklós önéletírása, 1-2.; kiad. Szalay László; Heckenast, Pest, 1858-1860 (Önéletirása két kötetben. M. Tört. Emlékek II. és III. köt.)

• Bethlen Miklós gróf történeti emlékrajzai; franciából ford. Toldy István; Emich, Pest, 1864

• Haldokló Erdély. 1662-1703. Cserei Mihály, Rozsnyai Dávid, Bethlen Miklós, Kornis Gáspár, Inczédi Pál és Misztótfalusi Kis Miklós írásaiból; bev. Makkai Sándor; Franklin, Bp., 1942 (Erdély öröksége)

• Bethlen Miklós gróf Önéletírása; bev., sajtó alá rend. Tolnai Gábor; Ardói, Bp., 1943 (Magyar századok)

  Önéletírás, 1-2.; bev. Tolnai Gábor, sajtó alá rend., jegyz. V. Windisch Éva; Szépirodalmi, Bp., 1955 (Magyar századok) Bethlen Miklós önéletírása; vál., bev., jegyz. Bernád Ágoston; Kriterion, Bukarest, 1970 (Téka)

• Kemény János és Bethlen Miklós művei; szöveggond., jegyz. V. Windisch Éva munkája, Szépirodalmi, Bp., 1980 (Magyar remekírók)

• Dominique Révérend: Bethlen Miklós emlékiratai / Mémoires historiques du Comte Betlem-Niklos, contenant l'histoire des derniers troubles de Transylvanie; utószó, jegyz. Köpeczy Béla, szöveggond., jegyz. Steinert Ágota, franciából ford. Toldy István; Helikon, Budapest, 1984

• Bethlen Miklós levelei, 1-2.; összegyűjt., sajtó alá rend., bev. Jankovics József, latin részek ford. Kulcsár Péter, jegyz. Nényei Gáborné; Akadémiai kiadó, Budapest, 1987

• Nicolae Bethlen: Descrierea vieţii sale de către el însuşi (Gróf Bethlen Miklós önéletírása); románra ford. Pap Ferenc, előszó Camil Mureşanu; Casa Cărţii de Ştiintă, Cluj-Napoca, 2004

  The autobiography of Miklós Bethlen (Gróf Bethlen Miklós önéletírása); angolra ford. Bernard Adams; Bahrain–Kegan, London–New York, 2004;

• Bethlen Miklós művei. Szerkesztette V. Windisch Éva Budapest. 2000;

Kézíratban

• Moribunda Transylvania ad pedes Sacratissimi Imperatoris projecta (1688);

• Sudores et cruces comitis Nicolai Bethlen (Bethlen Miklós gróf fáradozásai és gyötrelmei) (Magyarul megjelent: Bethlen Miklós levelei, II. kötet, pp. 1181-1234.)

• Olajágat viselő Noé galambja, avagy a magyarországi és erdélyi gyulladásnak eloltására, és a németekkel, magyarokkal, erdélyiekkel, törökökkel, oláhokkal és moldvaiakkal való örökös és tökéletes békesség megszerzésére készíttetett korsó víz, mely a felséges Leopoldus császárnak, Annának, Nagy-Britannia királynéjának, és az több keresztyén királyoknak, fejedelmeknek, respublikáknak, népeknek és nemzeteknek bemutattatik Fridericus Gotefridus által, Hágában, Theophilus Philadelphus betűivel, a kígyó címere alatt, anno pacis mundi MDCCIV.

• Bécsi fogságában keletkezett iratok (Memorialé, 1708. aug. 5., Latin irat, 1712. nov. 9.)

• Penetralia Transsylvaniae (Erdély belső ügyei)

Források

• Jakab Elek: Sándor Pál kapithia s az erdélyi nemzeti fejedelemség utolsó évei. Magyar Történelmi Tár, II. évf. 8. sz. (1875);
• Jankovics József – Szörényi László: Bethlen Miklós: Moribunda Transylvania. Irodalomtörténeti Közlemények, CXX. évf. 3. sz. (2016) pp. 315–335;