Erőss János

Csatószeg, 1921. december 3. - Sepsiszentgyörgy 1997. szeptember 6.

tanár, muzeológus, restaurátor, régész, szakíró, fa- és csontfaragó művész

Hamar elveszíti édesapját, édesanyja újból férjhez megy és Csíkszentmártonról Csíkkozmásra költöznek. Itt végzi elemi osztályait, majd 1933-tól beiratkozik a csíkszeredai főgimnáziumba. A magas tandíjat nem tudja fizetni, ezért ötödiktől átiratkozik a gyulafehérvári Majláth-gimnáziumba, ahol felszolgáló diák-inasként szerzett mellékjövedelme segítségével, befejezi a hetediket. Mivel a teológia intézet Kolozsvárra költözik, 1940-ben diák-kispapként ott folytatja tanulmányait, és ott is érettségizik le a piarista Zágoni Mikes Kelemen Gimnáziumban. A második bécsi döntés nyomán a Kolozsvárra költöztetett teológiai főiskolára jelentkezik, de három év után, 1944-ben felhagy a papi pályával és tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán folytatja. 1944 végén katonának áll, egyetemi tanára tanácsára a 3. haditudósító századnál jelentkezik. Postdamba viszik kiképzésre, majd az osztrák Grazba kerül, ahol a Magyar Őrszem frontújságot szerkeszti. Ausztriában esik orosz fogságba, 1945 májusában munkatáborba kerül, az ivanovói tőzeglápokból termeli ki a tőzeget. Hadifogolytársainál jóval később engedik haza, az országba érve a Brassó melletti Kodlea átmenő táborban kénytelen még egy évet eltölteni. Itt kezd a fafaragászattal foglalkozni, sakkfigurákat farag.

Hat év és három hónap után lesz újra szabad, folytatja tanulmányait, a Bolyai Tudományegyetemen az orosz nyelv és irodalom szakán végez. Kolozsváron ismeri meg feleségét, aki matematika szakon végzett. A tanulmányaik befejeztével 1955-ben mindketten a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégiumba nyernek kihelyezést. Mivel diákjai előtt határozottan állást foglal a magyarországi 56-os forradalom mellett, ezért koholt vádak alapján 1958-ban újra szabadságvesztésre ítélik.

Miután megjárja a Duna-deltát, a szamosújvári és más hírhedt börtönöket 1964. augusztus 5-én általános amnesztiával szabadul. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban ( Kovászna Megyei Múzeum) 1968-tól az 1982-ben történt nyugdíjazásáig restaurátorként, majd főrestaurátorként, régészként és szakíróként dolgozik. Szabadulása után kezdi el alkotói munkáját, otthonában egymás után alkotta, főként a székely mondavilág alakjait megjelenítő csontfaragványait. Halála után, Felesége Erőss Jánosné, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium nyugalmazott tanára, férje 38 csontfaragványát 1999-ben a Balaton Akadémiának ajándékozza. A Keszthelyi Helikon Kastélymúzeum állandó kiállítást biztost Erőss János alkotásainak.

Munkái

• Életét a Székelyföldi üzenet című 1999-ben megjelent könyvből ismerhetjük meg.