Csató Ferenc

Csíkszentimre, 1861. szeptember 15 – Székesfehérvár, 1928

vezérőrnagy, tábornok, a magyar Szent Korona országaihoz tartozó csendőrség felügyelőjének helyettese.

Székely szülők, Csató András és Jakab Katalin gyerekeként született. Gyulafehérváron a római katolikuspüspöki főgimnáziumban érettségizett. 1883. február 23-án – mint egyévi önkéntes – avatták fel a császári és királyi 50. gyalogezredbe. 1883. március 4-én áthelyezték a magyar királyi 26. számú székelyudvarhelyi honvédzászlóaljhoz, ahová 1883. szeptember 26-án vonult be. Egyévi önkéntességi kötelezettségének eleget tevén, 1884-ben a szabadságolt állományú tisztek részére előírt vizsgát a Ludovika Akadémián megfelelő eredménnyel tette le. 1884. október 9-én – mint próbacsendőr került a magyar királyi csendőrséghez s beosztatott a budapesti kerület állományába. Hadapróddá 1884. december 1-jén nevezték ki. Elméleti és gyakorlati kiképzését Nagyváradon, Magyarcsékén, Élesden és Beélben nyerte. A csendőrtiszti szakvizsgát Budapesten 1885-ben tette le és 1885. május elsején véglegesítették. Hadnaggyá 1885. november 1-jén nevezték ki. Szakaszparancsnok Nagyszőlősön. 1890. december 1-jével Szombathelyre a VI. számú kerülethez helyezték, hol 1893. július 16-ig állomásozott és 1892. május 1-jén itt léptették elő főhadnaggyá. 1893 július 17-től, 1896. június 15-ig segédtiszt Székesfehérváron. 1896. június 16-tól ideiglenes, majd végleges szárnyparancsnok Trencsénben, majd Pozsonyban 1903. június 30-ig. Mint szárnyparancsnok lépett elő 1897. május 1-jén II. osztályú, 1900. november 1-jén, pedig I. osztályú századossá. 1903. július elsejétől másodtörzstiszti beosztást nyert az I. számú kerülethez Kolozsvárra. Itt lépett elő 1905. november 1-jén őrnaggyá. 1907. február 6-án az V. számú kerülethez helyeztetett vissza Pozsonyba, kerületi parancsnokhelyettesül. Alezredessé 1909. május 1-jén lépett elő. E rendfokozatban ugyanott, majd Székesfehérváron ideiglenes kerületi parancsnok. 1911. augusztus 21-ével nevezték ki a kolozsvári I. számú csendőrkerület parancsnokává. Ezredessé 1912. augusztus 11-ével léptették elő. Ezen kerületet 1915. május 14-ig irányította, amikor is a székesfehérvári kerület parancsnoka lett. Itt 1917. október 3-ig szolgált, ezen a napon nevezték ki a magyar Szent Korona országaihoz tartozó csendőrség felügyelőjének helyettesévé, mely méltóságot 1918. február 12-ig viselte. Tábornokká 1917. november 1-jén léptették elő. 1918. június elsejével 35 évi tényleges szolgálat után állandó nyugállományba helyezték. Székesfehérváron telepedett le, ahol családjával visszavonultan élt. Csíkszentimre képviselő-testülete 1917-ben felügyelő-helyettesi kinevezése alkalmából díszpolgárrá avatta.

Csató tábornok 1895 február havában vette nőül Kunze Valériát, egy fiúgyermekük született. Csendes, nyugodt kedélyű férfi volt. Nagy szeretettel lépett a csendőrség testületébe, s amit ezzel magára vállalt, annak becsülettel meg is felelt. A komoly és zaj nélküli munka embere volt s ez szerezte meg személye iránt elöljárói feltétlen bizalmát és elismerését, alárendeltjeinek pedig nagyrabecsülését és ragaszkodását. 1928-ban hunyt el Székesfehérváron és a Hosszú temetőben nyugszik.

Kitüntetései:

• A Ferenc József-rend lovagkeresztje 1911-ben;

• A Vaskorona-rend III. osztálya 1918-ban.

• Birtokosa volt 1912-től a 2. osztályú porosz királyi korona rendnek, a jubileumi emlékéremnek, a katonai jubileumi emlékkeresztnek és a II. osztályú

  tiszti katonai szolgálati jelnek.