Cs. Sebestyén Károly
Karánsebes, 1876. május 13. – Budapest, 1956. december 22.
néprajzkutató, művészettörténész, egyetemi tanár, muzeológus, régész
Anyai és apai felmenői a Székelyföldről kerültek a Krassó-Szörény vármegyei Karánsebesre. Korán kitűnt rajztehetsége, melyet Budapesten a Mintarajztanodában fejlesztett tovább, majd Schulek Frigyes építőművésznél vállalt rajzolói állást. 1898 nyarán rajztanári oklevelet szerzett, ezután Pancsovára, majd Szegedre került. Néprajzi kutatásokra rokona, a nyelvjáráskutató Horger Antal is ösztönözte, bíztatására 1904-ben készíti első néprajzi tárgyú írásait a halotti deszkáról és a napsugárdíszes házvégekről. Horger Antal 1904 nyarán gyalogos tanulmányútra hívta Háromszékbe, ennek eredményeként születik meg A háromszéki Szentföld székely háza című tanulmánya. A kultuszminisztérium ösztöndíjával 1907-ben Ausztriában és Németországban is járt. Móra Ferenc egyetértésével 1920-ban helyezték át a szegedi Városi Múzeumba.
Amikor a múzeumhoz került, Móra Ferenc ásatásai nyomán az ország legtöbb feltárását végző intézménye volt. A szegedi múzeumban Móra Ferencnek 20 éven keresztül bizalmas munkatársa. Saját tudományterületén kívül a régészet módszereiben is jártas volt. Az egyre gyarapodó régészeti gyűjtemény rendezése rá hárult, melyet pontos nyilvántartás vezetésével és fényképkatalógussal tett használhatóvá és könnyebben feldolgozhatóvá. Az így általa is megismert anyag vált kiinduló pontjává a régészet és a néprajz határán lévő problémák vizsgálatához. Ilyen témák voltak az avar és a honfoglalás kori íjak és tegezek rekonstrukciója, melyeket néprajzi párhuzamok alapján végzett. Móra Ferenc több ásatásán részt vett, melyek közül a kundombi temető feldolgozását is elvégezte.
Néprajzi tanulmányai közül legtöbb a lakóház vizsgálatával foglalkozik, figyelemre méltó ugyanakkor a népi bútorok iránti érdeklődése is. A székről, a padról, a tékáról, az asztalról és az ágyról 1925-től közölt írásai művelődéstörténeti összegzések, amelyekben ismerteti a bútordarabok múltját, a felső társadalmi osztályok hatását és a közép-európai bútorkultúrával való kapcsolatukat. A Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara 1926-ban doktorrá avatta. Előadását 1931. október 22-én tartotta meg A székely ház eredete és fejlődéstörténete címmel.Solymossy Sándor 1931. december 12-én a magyar tárgyi néprajz témakörből egyetemi magántanárrá habilitálta. Solymossy nyugdíjba vonulásával a néprajzi tanszék intézményi kereteit fenntartva a szakot Sík Sándor adminisztratív vezetésével Cs. Sebestyén Károly és Bálint Sándor egyetemi magántanárok vitték tovább. Móra Ferenc halála után, 1934-től két évig a Somogyi könyvtár és a Városi Múzeum megbízott igazgatója lett, 1938-ban nyugdíjba vonult, 1939-ben pedig feleségével Budapestre költözött. 1947 januárjától a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában a rajz- és a festménygyűjtemény gondozásával foglalatoskodott. Sajnos halálával több kéziratban lévő munkája befejezetlen és kiadatlan maradt.
Néprajzi témakörökben a lakáskultúrával a népi bútorokkal, valamint szülőföldje és a Székelyföld népviseletével foglalkozott a legtöbbet. Ezen kívül Szeged építészettörténeti kutatásában is kiemelkedő szerepet játszott. Elsősorban neki köszönhető hogy a Szent Demeter-templom bontása nem maradt tudományos figyelem nélkül. Kutatásai nyomán 5 építési fázist tudott elkülöníteni. Ezen kívül a szegedi vár vizsgálatának is szentelt néhány tanulmányt. Munkásságában tudatosan több tudomány módszereit és eredményeit használta fel.
Egyik első néprajzi tárgyú írása a jellegzetes szegedi napsugárdíszes házvégekre hívta föl a figyelmet. A Dömötör-tornyot, Szeged legrégibb, Árpád-kori műemlékét az Alföld ritka múltú, épen maradt, történelmi nevezetességű építményét Cs. Sebestyén Károlynak köszönheti az utókor. A török e tájon mindent elpusztított szerencse, hogy a 13. századból való tornyot beépítették a későbbi templomokba, s amikor a Fogadalmi templom építése végett az öreg Dömötör templomot lebontották, Cs. Sebestyén Károly a barokk toronyból kihámozhatta az ősit, az Alföldön páratlan értékű műemléket. Megmentette, s Móra Ferenc, Buday Árpád, Banner János és mások segítségével sikerült is megóvnia. Cs. Sebestyén Károly fölkutatta Szeged múltjának fehér foltjait, föltárta középkori kultúrájának bizonyító emlékeit.
A néprajz és régészet határán húzódik meg az a kutatóterülete, amelyben a honfoglalás-kori magyarság életmódjára vonatkozó érdekes tárgyakat cserkészett be. A magyar nyílról és íjról, őseink kenyeréről, halászatáról, pásztorkodásáról, sőt lóversenyeiről értékes megfigyeléseket, összefüggéseket tárt föl.Szegedi múzeumi szolgálata alatt tervszerűen tanulmányozta a muzeológia legkorszerűbb eredményeit, s ebben messze megelőzte kortársait. Ausztria, Olaszország, Németország, Svájc, Hollandia, Belgium, Franciaország és Anglia műemlékeinek és múzeumainak tanulmányozására utakat tett, s tanulságaikat kamatoztatta a szegedi múzeum életében. Szegedről eltávozva, nyugdíjasként is tovább folytatta tudományos tevékenységét. A Néprajzi Múzeumban dolgozott haláláig, 1956-ig.
Művei
A gyimesi csángóház. Budapest, 1909
Rejtélyes csontok népvándorláskori sirokban. Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum. Szeged, 1931;
A magyarok ijja és nyila. (20 ábrával). Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum. Szeged, 1933.
Szeged középkori templomai. A Szeged Városi Múzeum Kiadványai 8, pp. 1-127. 1938;
A székelyház eredete. – Die Herkunft des Székler-Hauses. Különnyomat a Néprajzi értesítő 1941. (XXXIII.) évfolyamából. Kertész József könyvnyomdája. Budapest, 1941;
Krassó-Szörény vármegye parasztháza. Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1944;
Tanulmányok, dolgozatok, közlemények
Halotti deszka. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1904). 5. évf. 7. sz. 247–248;
Szegedi napsugárdíszes házvégek. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1904). 5. évf. 8-9. sz., pp. 268-276;
A háromszéki Szentföld székely háza. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1905). VI. évf. (Új folyam I. sz.), pp. 1-6;
Székelyföldi kopjafák és keresztek. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1905). VI. évf. (Új folyam I. sz.), pp. 103-107;
Háromszéki sírkövek. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1907). VIII. évf. 1-2 füzet. pp. 105-110.
A lugoshelyi halászat. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. VIII. évf. (1907). pp. 111–114;
Néprajzi apróságok Háromszékmegyéből. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1908). IX. évfolyam 1-2 füzet. (Új sorozat IV.) pp. 28-29;
A krassovánok kanalas-malma. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1908). IX. évfolyam 1-2 füzet. (Új sorozat IV.) pp. 50-59;
A gyimesi csángóház. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1909). X. évf. 2. füzet. (Új sorozat V.), pp. 190–200;
Felső-torontálmegyeí húsvéti tojások. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1913). XIV. évfolyam 1-2. füzet (Új sorozat IX.) pp. 120-134;
Opreg és katrincza. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1914). XV. évf. 3–4. füzet. pp. 289–300;
A székelykapu földrajzi elterjedésének újabb adatai. (1923–1924) Ethnographia. XXXIV–XXXV. évf. 1–3. sz. pp. 40–42;
Tűzhely a magyar parasztház előtt. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1926) XVIII. évf. (Új folyam XIII.) pp. 20—22;
Szék, karszék, karosszék, karfa (társszerző Horger Antal). In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1927) XIX. évf. (új folyam XIV) pp. 63-69;
A magyarság ládái. Magyar Nyelv. XXIII. évf. (1927) 3–6. sz. 201–205;
Szeged középkori vára. In. Dolgozatok a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből. (IV.), Szeged, 1928., pp. 257-293;
Az algyői templom. In. Dolgozatok a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből. (V.), Szeged, 1929., pp. 132-138.
A székely ház eredetéhez. Megjegyzések Kós Károly cikkére. In. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. (1930) XXII. évf. (Új folyam XVII.) pp. 54-56;
A szegedi Szent Demeter templom. In. Dolgozatok a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből. (VII.), Szeged, 1931., pp. 205-212;
Krassovavidéki színes szövőminták. (12 képpel). In. Dolgozatok a Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem Archaeologiai Intézetéből. (XI.), Szeged, 1935., pp. 204-221;
A székelyház eredete. In. A Néprajzi Múzeum Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára Értesítője. (1941). XXXIII. évfolyam 1. szám. pp. 36-90;
A székelykapuk pálmafája. Ethnographia. (1939). L. évf. 3-4. sz. pp. 296–300;
Gyaka. Ethnographia. (1940). LI. évf. 1. sz. pp. 90–92;
Adatok a krassovánok néprajzához. Néprajzi Értesítő. XXXIII. évf. (1941) 2. sz., pp. 134–158;
Mutató a Néprajzi Múzeum Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára Értesítője I–XXXII. évfolyamához. Budapest, 1942;
A székelyek bőrtüszője. Ethnographia. (1944). LV. évf. 2. szám, p. 95;
Magyar kapaformák. Ethnographia. (1944). LV. évf. 2. szám, pp. 94–95;
Talpfa. Ethnographia. (1945) LVI. évf. 1–4. sz. pp. 48–52;
A Krassó-Szörény vármegyei románok népviselete. Az Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve. (II.) 1948, pp. 67-98;
A népnyelvgyűjtők és a magyar néprajz. Ethnographia. (1953). LXIV. évf. 1–4. sz. pp. 345–348;
Ágy a magyar parasztházban. Ethnographia. (1954). LXV. évf. 3–4. sz. pp. 374–386;
A Néprajzi Múzeum rajzgyűjteménye. Néprajzi Értesítő (1954). XXXVI. évf. Tankönyvkiadó, Budapest, 1954., pp. 287-294;
A kercaszomori ácsolt ágy. Megjegyzések egy megjelent tanulmányra. Néprajzi Értesítő (1956). XXXVIII. évf. Tankönyvkiadó, Budapest, 1956., pp. 303-306;
Szuszék. Magyar Nyelv. (1956). LII. évf. 1. szám, pp. 79–80;
Kandalló. Magyar Nyelv. (1957). LIII. évf. 3–4. szám, pp. 466–470;
A Szeged kundombi avar temető. Avar Corpus Füzetek IV. kötet. Debrecen-Budapest. 1995;
Emlékezete
A Móra Ferenc Múzeum, a Szegedi Akadémiai Bizottság Néprajzi Munkabizottsága, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke és a Magyar Néprajzi Társaság 2006. december 7-én közös emlékülést tartott Cs. Sebestyén Károly halálának 50. évfordulója alkalmából a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában. Cs. Sebestyént sokoldalú tevékenysége miatt nemcsak a néprajz, hanem a régészet vagy éppenséggel a művészettörténet is magáénak vallhatja. Cs. Sebestyén Károly régészeti kutatásairól, egyetemi pályájáról, fotográfiáiról, valamint népi építészeti vizsgálatairól tartott beszámolók, arra hívták fel a figyelmet, hogy tudatosan igyekezett egyszerre több tudományszak elméleti megközelítéseit, módszereit érvényre juttatni. Legfontosabb érdeklődési területéhez, a népi építkezéshez kapcsolódtak a napsugaras oromzatot, a malmokat, illetve a szőlőskertek, a szőlőhegyek jellegzetes építményeit taglaló előadások.Cs. Sebestyén Károly, a 20. század első felében több tudományterületen alkotott maradandót. Kéziratos hagyatékának feldolgozása, kiadása a jövő feladatai közé tartozik.
Last updated
Was this helpful?