Molnár Józsiás

Kézdivásárhely, 1841. január 2. - Budapest, 1903. március 15.

malomipari vállalkozó, országgyűlési képviselő, a székely érdekek örökös védelmezője, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapító tagja

Az elemi iskolát szülővárosában, a kollégiumot Székelyudvarhelyen és a brassói német gimnáziumban végezte. Édesapja az 1848-as szabadságharc idején tüzér hadnagy, a Lőporgyár egyik vezetője. A szabadságharc bukása után id. Molnár Józsiást és feleségét elfogták, Brassóba, majd Nagyszebenbe vitték, ahol másfél évig tartották őket fogságban. A család anyagilag tönkrement. Tanulmányait kénytelen abbahagyni, az édesapja mellett dolgozott, kereskedői pályára készült. 1860-ban már vállalnia kell a családfenntartói szerepet, ő gondoskodott beteg szüleiről és testvére neveltetéséről is. Szülei halála után 1866-ban megnősült, feleségül vette Gál Elek kovásznai ügyvéd leányát, Gál Emíliát. Testvérével, Molnár Sándorral, Molnár Testvérek néven céget alapítanak, rőfös és divatáru-kereskedéssel foglalkoznak, ecetgyárat, gyertyaöntödét, szappanfőzdét üzemeltetnek. Háromszék első gőz műmalmát, a kédivásárhelyi városi malmot bérbe veszi, majd később részletre meg is vásárolja. Kézdioroszfalu határában egy másik malmot is vásárol, amelyet saját tervei szerint újjáépíttetett és szerelt fel, gabonalisztjei messze földön híresek voltak.

A városi képviselő-testületben, majd a megyei törvényhatósági bizottságban kap vezető szerepet. A városi református egyház előbb jegyzővé, majd főgondnokává választja. Politikai pályafutása 1887-ben kezdődött, amikor képviselőnek jelölteti magát, amelyen alul marad. Molnár Józsiást 1892. január 30-án, a Függetlenségi és 48-as párt jelöltjeként 330 szavazattal Kézdivásárhely országgyűlési képviselőjévé választják. Mandátumának első évében felszólal a valuta rendezéséről szóló törvényjavaslat vitáján. A költségvetési vitáknál mindig megragadta az alkalmat, hogy a kormány és törvényhozás figyelmét a székely nép gondjaira felhívja. Nagyon helytelenítette a kormánynak azt a politikáját, hogy erdélyi részeken a székelységet nem támogatja kellőképpen. A képviselőházban leleplezte azt a visszaélést, ami „őrlési forgalom” név alatt vált hírhedté. Fellépése nyomán a kormány kénytelen az őrlési forgalmat beszüntetni. A tíztagú kézdivásárhelyi küldöttség élén 1894 tavaszán Torinóban, Olaszországban, Kossuth Lajosnál tesz látogatást. Az 1896-ban tartott választások alkalmával, Molnár Józsiás 23 szavazattal alulmarad. 1897-ben beutazza Moldvát, ahol a kitelepedett székelyek sorsát kiséri figyelemmel, tapasztalatait később az Országházzal is megosztja. A kézdivásárhelyen 1897. december 28-án megalakult Függetlenségi és 48-as kör, őt választja egyhangúan elnökévé. 1900 decemberében a Kézdivásárhely vidéki kerület képviselői tisztsége megüresedik, ahová a Függetlenségi és 48-as pártja Molnár Józsiást jelöli. Az 1901. október 2-án megtartott választást követően, nagy többséggel, újból Molnár Józsiás lesz a Kézdivásárhely vidéki kerület képviselője.

A Székely Kongresszus előkészítőinek felkérésére megírja a Székelyföld arányosítása című tanulmányát. A kongresszus munkájában is részt vesz, elszántan harcol az arányosítás megszüntetéséért, véleménye szerint a közbirtokoknak köszönhető, hogy még nem vándorolt ki minden székely. Molnár Józsiás rámutat, hogy Székelyföldön a legsúlyosabb probléma a kivándorlás, amelynek egyik oka az arányosítás kérdésében keresendő:

„Mutassanak a nagybirtokosok egy okmányt, amely 1871 év előtt kelt volna, s a közbirtokossági vagyonról szólna. Ha valaki mutat oly okmányt, szóló készséggel meghajol, de ily okmányok nem léteznek, mert ezek csak a törvény meghozatala után jöttek létre.”

Az országgyűlésben 1903. február 11-én szólalt fel utoljára, ahol ismételten ismerteti a székely bajokat, és kéri, hogy a magyar kormány ne csak ígérjen, hanem tegyen is már valamit a székely népért. Utolsó szónoklatát és bucsúbeszédét 1903. március 1-én Tusnádon tartja:

„Isten templomának harangja beszél hozzátok, székely testvéreim. Templomba hív a harang, s ezért nem is tartóztatunk tovább itt benneteket. Menjetek el a templomba, imádkozzatok a magyarok istenéhez, hogy engedje megtartanotok azt a szent fogadást, mit az elébb nekünk tettetek, hogy holtig hű katonái lesztek a magyar állami függetlenség dicső eszméjének. Menjetek el, imádkozzatok a szegény székely nép javáért, zászlónk holnapi diadaláért, az édes magyar haza szabadságának, függetlenségének, boldogságának eléréséért. Isten veletek!”

Feleségével együtt 1903. március 7-én Budapestre utazik, 1903. március 10-én kisebb fokú tüdőgyulladást állapítanak meg nála, de budapesti Vöröskereszt korházban csak 1903. március 14-én tudják fogadni. Másnap, 1903. március 15-ére állapota kritikusra fordul és meghal.

Hagyatéka

Halála előtt néhány héttel feleségével együtt írásba foglalták végakaratukat és mivel közvetlen utódjuk nem volt, a vagyont két egyenlő részre osztották a férj és a feleség rokonai között. Úgy döntöttek, hogy belső telkük kerüljön Kézdivásárhely kezelésébe sétatér kialakítása céljából. A végrendelet értelmében a telken levő épületek jövedelméből egyharmad részt a park fenntartására kell fordítani, másik harmada a városi tanácsnak marad kezelési költségre. A fennmaradó egyharmad részből pedig egy segélyező alapot kell létesíteni, amely a tehetséges, szegény sorsú székely fiatalok továbbtanulását támogatná. A Józsiás és Emília Alapítvány törvényes jogi bejegyzésére 1909-ben kerül sor, Emília halála után, akinek hamvait a parkban levő sírboltban helyezték el, férje mellé. Ekkor nyílt meg hivatalosan az alapítványi sétatér, és a park rendezési terve 1920-ban készült el. Az alapítólevélben lefektetett vagyonkezelői szabály szerint a vagyonkezelő a város lakosságának mindenkori képviselete, a római katolikus és a református egyházak mindenkori elnök-lelkészei, a magyar tannyelvű iskolák magyar-székely igazgatói és azok helyettesei, magyar-székely polgári kör, zene, dal vagy egyesület magyar-székely elnöke, a kézdivásárhelyi Molnár és Gál családok egy-egy nagykorú kiküldöttje.

Emlékezete

A Molnár Józsiás parkban levő síremléket a kézdivásrhelyi önkormányzat és a Molnár Józsiás nevét viselő általános iskola gondozza. Két márványtáblán az adományozók érdemeit méltató szöveg olvasható:

„Munkás élete volt. Emberszeretet hevítette. Az, ami magasba vivé: honszerelem s becsület. Jó fiat, hű harcost veszített el benne a székely. A hálás kegyelet őrködik álma felett!”