Vékás Domokos

Kisgalambfalva, 1949. január 4. - Budapest, 1995. február 8.

diplomata

Szülőfalujában végezte az elemi iskolát és a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban a középiskolát, majd a Bolyai Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait, amit Budapestre költözve folytatott. Tanárnak készült, majd diplomáciai pályán valósította meg tervét, a székelység és az egész magyar nemzet szolgálatát.

Diplomata lett, különböző állomáshelyek után lett főkonzul Kolozsváron. Az ő révén kerültek Kolozsvárra magyarországi könyvek, folyóiratok, újságok, ezzel a kolozsvári főkonzulátus valamiféle ablakot nyitott a "vasfüggönyön", amely az erdélyi magyarságot valósággal elszigetelte az anyaország kultúrájától. Vékás Domokos 1984-től 1988-ig volt Kolozsváron főkonzul, egészen addig, amíg a Ceausescu-rendszerben bezárták a magyar külképviseletet. Amikor 1988. június 27-én több százezer ember tüntetett Budapesten a falurombolás ellen, ennek retorziójaként Ceausescu 48 órát adott a magyar főkonzulátus felszámolására. Vékás Domokos főkonzult és a képviseleten dolgozó magyar diplomatákat kiutasították az országból. A rendszerváltozás után nem csatlakozott egyik politika párthoz sem, de minde­nütt ott volt, ahol az erdélyi magyarság sorsáról volt szó. Hazatérését követően nyugdíjba vonult. Váratlanul, szívinfarktusban hunyt el. Halálát követően számos méltató cikk jelent meg életéről, az erdélyi magyarságért végzett emberi és szakmai munkájáról. Az Óbudai temetőben temették el.

Emlékezete

• Szülőfaluja általános iskolája 2000-ben felveszi Vékás Domokos nevét.