László Gyula
Kőhalom, 1910. március 14. – Nagyvárad, 1998. június 17.
székely régész-történész, képzőművész, egyetemi tanár
Elemi iskoláit Kőhalomban és Kolozsváron végezte, 1928-ban Budapesten érettségizett. A Magyar Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait 1933-ban végezte el. Tanárai közt olyan neves művészek voltak, mint Rudnay Gyula, Réti István, Csók István, Glatz Oszkár, Lyka Károly. Művészettörténet, néprajz, magyar, földrajz, régészet szakot hallgatott. 1935-ben a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt dolgozott a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban gyakornokként. Később a Múzeumi Központban előadó lett, majd a Nemzeti Múzeum középkori osztályának vezetője. Tanulmányúton Londonban, Rómában, Párizsban, és Firenzében járt. 1938-ban megkapta a Harriseion-ösztöndíjat, mintegy fél évig volt lehetősége Görögországban, a görög és a bizánci művészeteket tanulmányozni. 1940–1949 között Kolozsvárott volt egyetemi tanár. Székelyföldön népdalokat tanult, fejfákat, bútorokat rajzolt, festett. Ezenkívül kortársairól mintegy 600 portrét rajzolt és festett. Megtanulta a bronz-, kő-, és faszobrászatot, valamint a terrakotta- és éremkészítést is. Miután visszatért Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítások ügyeivel foglalkozott, 1957 és 1980 között a budapesti tudományegyetem tanára, tanszékvezetője volt. 1980-ban nyugdíjba vonult. Az 1960-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét, majd a szvidéri-elméletként ismertté vált eredet-elméletet.
Erdélyben megjelent munkáiban Erdély településtörténetének a nyers táj átalakítására gyakorolt hatását vizsgálta; a bánsági Mokrin mellett feltárt avar sír leletanyagából a keleti lovasnépek ősvallásának eddig ismeretlen vonatkozásaira következtetett. Kolozsvárt folytatta a pogány magyarok 1914 előtt elkezdett Zápolya utcai sírkertjének feltárását, s ugyanebben az időben jelentette meg kötetét is A honfoglaló magyar nép élete címmel.
Különféle folyóiratokban megjelent számos tanulmánya az erdélyi népdalok, népszokások, mesék jelképeit magyarázza meg, bemutatja régi korok szerszámait és használati tárgyait, a lovasnépek hiedelemvilágát, s számos nemzeti kegytárgyról – Lehel kürtjétől s Szent István kardjától – a Petőfi-mondaképződésekig minden nosztalgia és múltba feledkezés nélkül helyreállítja a valóságos képet. Munkái művészkeze nyomán sajátos képszerűséget kapnak, így Hunor és Magyar nyomában c. írt és megrajzolt kiadványa valóságos népkönyvvé vált, akárcsak 50 rajz a honfoglalókról c. munkája.
Mint művészettörténész a Termés hasábjain közölt cikkeivel (1942-44) a fiatal művésznemzedék útját egyengette. Forradalmak az újkori művészetben c. munkája összefoglalta a nonfiguratív művészeti irányzatokat (1945). Ugyanekkor egy marosvásárhelyi képtárlaton az ismert erdélyi magyar művészekkel együtt felvonultatta a fiatalokat is, akiket külön kiállításokon mutatott be a Bolyai Tudományegyetemen s értékelt az Utunk hasábjain (1946-49). Az erdélyi tárgykörhöz Erdélyből való távozása után is hű maradt. Barcsay Jenő képei előtt (1966/5), Utolsó beszélgetés Nagy Alberttel (1972/8-9) és Baráti sorok Incze Jánosról (1974/2) c. tanulmányait a Korunk közölte. Előszavával jelent meg Nagy Imre Kétszáz rajz c. albuma (1973), amely szerint – jellegzetes párhuzamban – "még a mítoszteremtő Tamási Áron és a nyers valóság poétája, Nagy Imre is valóban egymás képére formálódnak". Egyébként nemcsak a zsögödi művész, hanem ő maga is rajzokban örökítette meg erdélyi író-kortársait. Művei közt egy Medgyessy-monográfia vagy Leonardo-, Michelangelo-, Raffaelo-, Botticelli-tanulmány is időtlen európai szépségek szerelméről vall.
Az 1990-es években gyakran járt Erdélyben, körutakat tett, körútjai során számos helyen tartott történelmi előadásokat, egyik 1998-as körútja alkalmából érte a halál Nagyváradon, éppen amikor már Sepsiszentgyörgyre indult volna újabb előadást tartani.
Művei
Adatok az avarkori műipar ókeresztény kapcsolataihoz (doktori dolgozat), Budapest, 1935;
Újabb keresztény nyomok az avarkorból. Dolgozatok a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem és a M. Kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetéből. (XVI.) Szeged, 1940. pp. 145-159;
Adatok az avarság néprajzához. Archaeologiai Értesítő, III. folyam, 2. kötet, 1941;
Kolozsvári Márton és György Szent-György szobrának lószerszámja. Kolozsvár, 1942;
A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Der Grabfund von Koroncó und der altungarische Sattel. In. Archaeologia Hungarica XXVII. Országos Magyar Türténeti Múzeum, Budapest, 1943;
Erdély településtörténetének vázlata Szent István koráig, Kolozsvár, 1943;
A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. Erdélyi Tudományos Intézet. Kolozsvár, 1943;
A honfoglaló magyar nép élete. Magyar Élet, Budapest, 1944;
Ősvallásunk nyomai egy szamosháti kocsitörténetben (különnyomat az Erdélyi Tududományos Intézet 1944. évi évkönyvéből), Kolozsvár, 1945;
Forradalmak az újkori művészetben 23 képpel, Józsa Béla Athenaeum, Kolozsvár, 1945;
A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. (különnyomat az Erdélyi Tududományos Intézet 1943. évi évkönyvéből) Kolozsvár, 1946;
Lehel kürtje. Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya. Budapest, 1953;
Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars. Archaeologia Hungarica 34. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1955;
Az avarok hazánkban. (1. kiadás - 1500 példányban). Múzeumok Központi Propaganda Irodája. Budapest, 1956;
Lehel kürtje. Múzeumok Központi Propaganda Irodája. Budapest, 1958;
Az avarok hazánkban. (2. kiadás). Magyar Nemzeti Múzeum/Történeti Múzeum. Budapest, 1960;
Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. A finnugor őstörténet régészeti emlékei a Szovjetföldön. (2. kiadás). Akadémiai Kiadó. Budapest, 1961;
Hunor és Magyar nyomában. Gondolat Könyvkiadó. Budapest, 1967;
Vaszary János emlékezete. Somogyi Almanach 9. Somogy Megyei Levéltár – Somogyi Almanach Kiadóhivatala. Kaposvár, 1967;
Az ősember művészete. Corvina kiadó. Budapest, 1968;
A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina kiadó, Budapest, 1970;
Steppenvolken en hun kunst. Hongaarse schakel in de Volksverhuizing. (ford. D. Ouwendijk) Gaado. Den Haag. 1970; ISBN: 9789060170120
Steppenvölker und Germanen. Kunst der Völkerwanderungszeit. Pawlak Verlag. Herrsching am Ammersee, 1970;
L'art de nomades. Des scyrhes aux hongrois. Cercle d'art, Paris, 1971;
Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971;
L'art de nomades. Des scyrhes aux hongrois. Cercle d'art, Paris, 1972;
Lehel kürtje. Jászberényi Múzeumbaráti Kör, Jászberény, 1973;
A honfoglalókról. Diószegi Vilmos emlékének. Tankönyvkiadó. Budapest, 1973;
Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Gondolat, Budapest, 1974; ISBN: 9632800877
A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest, 1974; ISBN: 9631316084
The Art of the Migration Period. (ford. Balogh Barna). Corvina Press. Budapest, 1974;
A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard. Cumania IV., 1976;
Egy fiú elindul. (ifjúsági regény). Móra, Budapest, 1976;
Régészeti tanulmányok. Magvető kiadó. Budapest, 1977;
A nagyszentmiklósi kincs. (közreműködő Rácz István) Corvina Kiadó. Budapest, 1977;
Művészetről, művészekről. Írások a képzőművészetről. Magvető Könyvkiadó. Budapest, 1978;
Régmúlt és jelen a Vidre partján. Írások Felgyőről. (László Gyula, Tari László, Nagyistók Sándor). Felgyői Róna Mgtsz. Felgyő, 1978;
A „kettős honfoglalás”. Magvető. Budapest, 1978; ISBN: 9632706609
„Emlékezzünk régiekről”. A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. Móra. Budapest, 1979;
Régészeti levelek. Szerzői kiadás, 1980;
Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról. Tankönyvkiadó. Budapest, 1981;
50 rajz a honfoglalókról. Budapest, 1982;
A nagyszentmiklósi kincs. (közreműködő Rácz István, 3. kiadás) Corvina Kiadó. Budapest, 1983;
„Emlékezzünk régiekről”. A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. Móra. Budapest, 1983; ISBN: 9631128660
Der Goldschatz von Nagyszentmiklós (László Gyula, Rácz István, ford. Franz Gottschlich). Corvina Kiadó, Budapest, 1983;
The treasure of Nagyszentmiklós. (László Gyula, Rácz István, ford. Helen Tarnoy). Corvina Kiadó. Budapest, 1984;
Számadás népünkről. (tanulmánygyűjtemény). Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó. Budapest, 1986; ISBN: 9634227805
Árpád népe. (monográfia). Helikon Kiadó. Budapest, 1988;
A honfoglaló magyar nép élete. Múzsák, Budapest, 1988; ISBN: 9635643632
Őseinkről. (tanulmányok). Gondolat. Budapest, 1990; ISBN: 963282265X
Arckép és kézírás. (1–2. kötet). Veszprém, 1992;
Arckép és kézírás I–III. Új Horizont, Veszprém, 1992., 1994., 1996.;
A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület. Budapest, 1993;
A zurói temető Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 1993;
„Emlékezzünk régiekről”. A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. Móra. Budapest, 1995; ISBN: 9631172511
A honfoglaló magyarok. Corvina, Budapest, 1996; ISBN: 9631342158
Ex libris. Mesterségem: régész. Budapest, 1996;
Góg és Magóg népe. (A szerző válogatása életművéből). Örökségünk könyvsorozat. Trikolor–Intermix, Budapest, 1996; ISBN: 9638352248
The Magyars. Their life and civilisation. Corvina Books. First Thus edition 1996;
A honfoglaló magyar nép élete. Püski, Budapest, 1997; ISBN: 9639040576
The Magyars. Their life and civilisation. Corvina Books. Budapest, 1999;
Számadás népünkről. (tanulmánygyűjtemény). Kriterion, Kolozsvár, 2001; ISBN: 9732606339
A "kettős honfoglalás" (2. jav. kiadás); Helikon, Budapest, 2004;
A honfoglaló magyar nép élete. Püski, Budapest, 2006;
50 rajz a honfoglalókról. Kairosz, Budapest, 2007;
50 rajz a honfoglalókról. Kairosz, Budapest, 2014;
50 rajz a honfoglalókról. Kairosz, Budapest, 2019;
Régészeti tanulmányok az avar társadalom történetéhez. Püski kiadó. Budapest, 2019;
Tanulmányok
Adatok a kunok tegezéről. In. A Néprajzi Múzeum Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára Értesítője. (1940). XXXII. évfolyam 1-2. szám. pp. 51-59;
Budapest a népvándorlás korában. In. Budapest története. I. Budapest az ókorban. 2. (szerk. Szendy Károly.) Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1942. pp. 803–805;
Avar fejedelem sírja Bócsán. In. Cumania IV. Kecskemét, 1976., pp. 89–108;
A keceli aranykardos sír. Cumania IV. Kecskemét, 1976., pp. 109–114;
Das awarenzeitliche Gräberfeld in Csákberény-Orondpuszta. Monumenta Avarorum Archaeologica 11. Budapest, 2015;
Díjak, elismerések
A Finn Oroszlánrend Lovagja, 1968;
Fitz József-díj, 1988;
Széchenyi-díj – Kimagasló tudományos életműve, iskolateremtő munkássága elismeréseként, 1991;
Nagy Lajos-díj, 1993;
Budapestért díj, 1993;
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal 1995;
Magyar Örökség díj, 1995;
Last updated