Pálffy Árpád
Hodgya, 1931. február 1. –
keramikus, szobrász, politikus
Hárman voltak testvérek, szülei, Pálffy Imre és Józsa Katalin gazdálkodók voltak. Elemi iskoláit Hodgyán, majd Székelyudvarhelyen végezte, ahol 1950–ben, a mostani Tamási Áron Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után tít évig szülőfalujában gazdálkodik. 1960-ban Csíkszeredában az Olt Népművészeti Szövetkezet kerámiaműhelyében díszítő munkás. 1962-től a csíkdánfalvi feketekerámia-részleg vezetője ahol új kerámiamodelleket is tervezett. Terveinek köszönhető a csíki feketekerámia megújulása, egyrészt a hagyományos edényféleségek sorát gazdagítja, másrészt megteremti a korongolt feketekerámia kisszobrászati alapjait. Az új mázak kikisérletezése közben a szabadtéri kerámia-szobrásza lehetőségei is foglalkoztatják. 1964-ben az Olt Szövetkezet főtechnikusává nevezték ki, feladata volt az összes népművészeti részleg irányítása. 1968-tól a frissen megalalkult Hargita Művészete Szövetkezet alelnöke lesz. Mázas kerámiái, faragott munkái népi ihletettségüek. A magyar irodalom és zeneművészet nagyjait mintázza kerámiába, emléktáblákra több domborművet készít.
„Ha figyelemmel követjük a csíki népművészek mai törekvését, azt látjuk, hogy ez igen számottevő igény mellett mindinkább előtör a népi gyökerek számon tartása és gyakorlati alkalmazása. Ez a nézet szabja meg a szobrász-kerámikus Pálffy Árpád művésziségét is. Pálffy következetes munkával irtja ki a füstölt kerámiából a torzító jövevényeket és a régi formák tömörségétől indulva, a legmerészebb eljárásokig nyújtja a vasoxidos agyagot, kipróbálva számtalan iparművészeti lehetőségét. S ha korongolt fejeire gondolok (ami ez ideig egyedülálló megvalósítás), ahogy a pörgő fazekas-szerszám merev szimmetriáit tömör, de hangulatilag mozgalmas portrékká munkálja, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a csíki fazekasság, melyre Imets András egész életét tette fel, népünk számottevő értékeként a hozzáértő művészek gondjaiban letisztulva fejlődik tovább.” – Sántha Imre (Korunk, 1967. 3. 399.oldal)
Később a Faipari Feldolgozó Üzemhez került tervezőnek. 1989-ben részt vett a csíkszeredai RMDSZ városi, valamint megyei egységeinek a megszervezésében. A 21 körzet megszervezése után megválasztották a városi RMDSZ alelnökévé, majd később elnökévé.
Művei
A Csíki Játékszín színpada fölötti Cantata Profana mozaik (Gaál Andrással és Márton Árpáddal közös munka), 200x 1200 cm, Csíkszereda, 1967;
Korongolt legényfej. Csíkszereda, 1967; (A Korunk című folyóirat 1967. 1. számában);
Hét egyéni tárlat, amelyeken átlag 120 darabbal szerepelt;
A kalotaszentkirályi református templom kazettás mennyezetének tervezése és kivitelezése Mérey András grafikussal;
Erdélyi magyar képzőművészet 1920–1990 c. kiállításán egy korongolt portré;
Vasvári Pál, dombormű, Kőrösfő, 1993;
A Dsida Jenő-emléktábla reliefje Beregszászon, 1993;
Áprily Lajos, dombormű, Áprily Lajos Gimnázium, Brassó, 1994;
Vasvári Pál portré. Tiszavasvári, 1994;
Ady Endre, dombormű, Kalotaszentkirály, 1994;
Felfalusi Kováts Antal, dombormű, Áprily Lajos Gimnázium, Brassó, 1995;
Vasvári Pál, dombormű, Körösfő, 1995;
A művelődési ház előtti székely kapu, Hodgya 2004;
Márton Áron-emléktábla. Csíkszereda, 1996;
Márton Áron. dombormű, Csíkszereda, 1997;
Kájoni János. dombormű. Jegenye, 1998;
A Julianus Alapítvány által adományozott Julianus-díj szobra;
Munkái közül 120 művet a Csíki Székely Múzeum őriz;
Egyéni kiállítások
Múzeum, Csíkszereda, 1966;
Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 1967;
Múzeum, Székelykeresztúr, 1967;
Művelődési Ház, Csíkszereda, 1968;
Művelődési Ház, Székelyudvarhely, 1970;
Székelyudvarhely, 1971;
Kisgaléria, Petőfi utca, Csíkszereda, 1973;
Csíkszereda, 1978;
Galéria, Virág utca, Csíksereda, 1997;
Művelődési Ház, Gyergyószentmiklós, 2000;
Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely, 2001;
Magyar Nemzeti Galéria - Sors és jelkép, 2015;
Csoportos kiállítások
Dalles-terem, Bukarest, 1963;
Tartományi tárlat, Kultúrpalota, Marosvásárhely, 1967;
Az Ifjúmunkás Országos Tárlata, Bukarest, 1968;
Csíkszereda, 1968-1995 - megyei tárlatok;
Dalles-terem, Országos tárlat, Bukarest, 1973;
A Művelődési Ház kisterme, megyei tárlat, Csíkszereda, 1973;
Múzeum, Csíkszereda, 1974;
Múzeum, Csíkszereda, 1975;
Múzeum, Csíkszereda, 1976;
Kisgaléria (közös tárlat Imets László grafikussaal), Csíkszereda, 1978;
Székelyföldi Képzőművészek Tárlata, Dürer Terem, Gyula, 1994;
Székelyföldi Képzőművészek Tárlata, Székesfehérvár, 1994;
Díjak
Amatőr Művészek Országos Kiállítása, I díj, 1963;
Last updated