Bajkó Barabás

Nagyvárad, 1916. december 28. – Csíkszereda, 1985. március 26.

szülész-nőgyógyász szakorvos, orvosi szakíró, közíró

Ká­szon­feltízi szülők gyermekeként, a menekülés alatt, Nagyváradon született 1916. december 28-án. Gimnáziumi tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumban végezte, majd a bukaresti Orvostudományi Egyetemen tanult, végül a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1942-ben. Pályáját az újonnan megalakult Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben kezdte, 1945-től 1947-ig a marosvásárhelyi szülészeti klinika tanársegéde, de egyetemi karrierje származása miatt gyorsan megszakadt. 1947-től Csíkszeredában élt és dolgozott. Vezetése alatt alakult meg a városban a modern értelemben vett szülészet-nőgyógyászat osztály, amelynek hatóköre az egész Csíkszékre kiterjedt.

Bajkó Barabás 1970-ben szerezte meg a doktori címet. Számos nemzetközi orvoskongresszus előadója volt, rendszeresen publikált hazai és külföldi lapokban. Hazai és külföldi szakfolyóiratokban, így az EME Értesítőjében, az Orvosi Szemlében, a Revista Medicală és Obstetrică-Ginecologie hasábjain megjelent közleményeinek tárgya főleg a terhes méh élettana, a koraszülések és a műtétes szülések megelőzése. Különösen fontosnak tartotta a megelőzést: nevéhez fűződik a rendszeres méhnyakrák-szűrés bevezetése, szívügyének tekintette a lányok, fiatal nők egészségügyi nevelését. Elsőként számolt be a hazai szakirodalomban falusi környezetben végzett nőgyógyászati szűrővizsgálatok tanulságairól. Ő kezdeményezte és vezette be a később országosan is alkalmazott „összevont szülőházak”-at, s azok jelentőségét több dolgozatban ismertette. Közírásai a nők egészségügyi nevelését, az egészségügyi személyzet továbbképzését szolgálta.

Életének utolsó évtizedeiben az orvosi munka mellett foglalkoztatta a székelység történelme, 17–18. századi lustrákat kutatott, rendszerezte ezek anyagát mintegy segítve Imreh István és Pataki József történészek munkáját

Munkái

• Felvilágosító röplapot adott ki a méhrákról (1947);

• Néhány tanács asszonyainknak című munkája 1948-ban Csíkszeredában jelent meg.

• Bábanövendékeknek írt kétkötetes jegyzete (Szülészet, 1955) 1980-ig négy kiadást ért meg.