Balázs Lajos

Bukarest, 1939. december 22. -

székely néprajzkutató, egyetemi docens

Csíkkászoni szülei gyermekként kerülnek Bukarestbe cselédként szolgálni, mesterséget tanulni. Sorsuk sok ezer székely magyar sorsával volt azonos. Szüleit 1940-ben, a bécsi döntés végképp Erdély, Csík fele fordította vissza. Csíkszentmártonban telepednek le, hadiárva édesapja magyar állami támogatással cséplőgépet vásárol, hogy azzal alapozza meg létét, de 1952-ben kuláklistára kerül, szeptemberében az iskolát és tanulást rajongásig szerető VII. osztályos gyermeket kizárták az iskolából. Szülei több beadvánnyal a helyi hatalmasságokhoz fordulnak, könyörgéssel a sztálinvárosi (Brassó), majd a bukaresti oktatási hatóságoknál elérik, hogy fiukat a második félévtől visszaveszik, aki 1953-ban osztályelsőként végezi a VII. osztályt. A színjeles bizonyítvány csak sajnálatot vált ki a Csíkszeredai Elméleti Líceum (Márton Áron Gimnázium) titkári személyzetében, akik nem írják be a VIII. osztályba. Bereczk Lajos igazgató megengedi, hogy bejárhasson az órákra, illetve beülhessen az osztályának leghátsó padjába.

A jogra felvételizik, de társadalmi háttere miatt nem veszik fel. A brassói autógyár szakiskolájába nem kérnek háttérigazolást, itt két év alatt autószerelő szakmunkás lesz. 1960-ban a Bukaresti Tudományegyetem román szakára felvételizik. Nagyon gyenge romántudással magyarként ösztöndíjat is szerez. Az egyetemen Mihai Pop, a folklór professzora bűvkörébe kerül, aki nyolc európai nyelven, köztük magyarul, németül és cseh nyelven anyanyelvi szinten beszél. 1965-ben romántanári oklevelet szerez, és 1976-ban ugyanott doktori fokozatot. Tanárként a román nyelv magyar iskolában való tanításának reformjáért küzd. 2000-ben dr. Tonk Sándor egyetemi professzor kérésére elválalja az akkor induló Sapientia EMTE csíkszeredai karának román nyelv és egy idegen nyelv (az angolt választottuk) tanszékének szervezését Egyetemi docens, tanszékvezető, majd kari kancellár.

Tanári pályájával párhuzamosan 1989 decemberéig titokban, azóta szabadon, több mint 35 éve folytat néprajzi kutatást Csíkszentdomokoson. Kutatási területe a három emberi sorsfordító – születés, házasság, halál – szokásvilága.

Pócs Éva szerint:

„Nem csak oktatási segédkönyvként használtuk ezeket a könyveket: a kutatók számára is példaképül szolgáltak Balázs Lajos feldolgozásai.” (Bp. 2007. III. 19., Magyar Néprajzi Múzeum).

Saját szavai szerint:

"Tanári és kutatói pályám alatt, erdélyi magyar értelmiségiként példaképeim, Kőmíves Kelemen és Mikes Kelemen vezéreltek, na meg a mókás hitvallásom, hogy a falra hányt borsó is egyszer kivirágzik. Fontosnak tartottam akkor is a munkát, amikor tiltották, amikor nem kérték és nem volt erény, amikor nem várták, újrakezdeni akkor is, amikor folyton leomlott a remény fala."

Száznál több szakcikket, tanulmányt is közölt szak- és kulturális folyóiratokban, kötetekben.

Művei

• Az én első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. Kriterion, 1994;

• Menj ki én lelkem a testből. Elmúlás és temetkezés Csíkszentdomokoson. Pallas Akadémia, 1995;

• Szeretet fogott el a gyermek iránt. A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson. Pallas-Akadémia, 1999;

• A vágy rítusai – rítusstratégiák. A születés, házasság, halál szokásvilágának lelki hátteréről. Scientia Kiadó. Kolozsvár, 2006;

• A születés, házasság, halál szokásvilágának lelki hátteréről. Scientia Könyvkiadó, 2006;

• Amikor az ember nincs es ezen a világon. Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson. Pallas-Akadémia Kiadó. Csíkszereda, 2009;

• Nyergestető. A lelkiismeret ágkeresztes-kopjafás temetője. Gutenberg kiadó. Csíkszereda, 2018;

Tanulmányok

• A párválasztás kritériumrendszere Csikszentdomokoson. Korunk Évkönyve 1982. Kolozsvár 1982, pp. 147-160.