Teleki Domokos

Marosvásárhely, 1810. április 1.– Kolozsvár, 1876. május 1.

politikus, akadémikus, történetíró

Tizenegy éves korában a nagyenyedi főiskolára küldték, ahol az alsóbb osztályokban négy és fél évet, a felsõbbekben négy egész évet töltött, s mindvégig köznevelésben részesült, ami élénk hajlamot alakított ki benne a közügyek iránt. 1829-ben végezve iskoláit, tanulmányait az erdélyi királyi táblán Marosvásárhelyen folytatta. 1830-ban a magyar országgyűlésen mint távolléti követ jelent meg, anyja részéről. Néhány hetet Pesten töltve megismerkedik Széchenyi Ferenccel. Két évet töltött itt mint joggyakornok és Pest megye tiszteletbeli jegyzője. Visszatérvén Erdélybe, az 1834-es országgyűlést megelőző mozgalmakban tevékeny részt vállalt, s a gyűlésen mint Küküllő vármegye követe jelent meg, az alkotmányos ellenzék soraiban küzdött, a pozsonyi reform-országgyűléseken Széchenyi István köréhez tartozott. Irodalmi munkásságáért 1836-ban az MTA tagjává választották. Az 1837-iki országgyűlésen újra mint Küküllő vármegye követe van jelen, 1841 végétől az erdélyi országgyűlésen mint királyi hivatalos ismét részt vett. Erdélyben a gazdasági és politikai reformokért harcolt, közben az 1840-es évek közepén hosszabb nyugat-európai utazásokkal tágította látókörét. 1844. január 4-én 37 társával felhívással fordult Erdély birtokosaihoz, s ennek nyomán 1844. március 4-én megalakult az Erdélyi Gazdasági Egylet. Pozsonyba visszatérve az országgyűlésen működött 1845 tavaszáig; ekkor hazament Erdélybe, hogy a rendszeres bizottságok működésében részt vegyen. 1848–1849-ben betegsége, illetve a forradalmi cselekvéstől való idegenkedése miatt az eseményektől távolmaradt. Az önkényuralom idején az erdélyi liberálisok egyik vezéralakja; közben a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár kéziratos anyagát rendezte. 1861-ben a gyulafehérvári konferencián újra megjelenik, és ettől kezdve ismét élénken részt vesz a politikában. A kiegyezés híveként 1865–1875 között Marosszék képviselőjeként politizált. Halála után öt évvel, Magyar Tudományos Akadémián 1881. február 28-án, Deák Farkas tartott fölötte emlékbeszédet.

Publicisztikák

A Pesti Naplóban és Kolozsvári Közlönyben számos cikket írt, részint saját neve alatt, részint névtelenül. Mikor a politikai pályáról visszavonult, történeti tanulmányokkal foglalkozott, amely munkái azonban jó- részt csak halála után láttak napvilágot. Költeményeket írt az 1830-as és 1840-es években a Társalkodóba, Koszorúba s más lapokba is; 1841-től kezdve a hírlapirodalom terén élénk munkásságot fejtett ki, elõbb a Szalay és Csengery által szerkesztett Pesti Hírlapban, később és egyre gyakrabban az Erdélyi Híradóban. 1845. január 1-től kezdve teljes befolyása alatt állott a lap, és õ, mint fõpatrónus, sokat is dolgozott vele. Cikkei a Pesti Hírlapban (1841. 30., 63., 65., 71., 72. Testvérhoni párhuzamok); az Unió címû zsebkönyvben (1848. Kolozsvári Töredékek „Unió” című kézirataiból); a Magyar Tudományos Akadémia Évkönyvében (1860. Emlékbeszéd br. Wesselényi Miklós felett); a Pesti Naplóban és más hírlapokban (a 60-as években, vegyes cikkek); a Pesti Naplóban (1857. 282. sz. Hírlapirodalmunk stb.); Szigeti Albumban (1860. Erdély fegyveres erejének történeti vázlata); a Budapesti Szemlében (X., XI. 1860. Gróf Széchenyi István emlékezete, XIV. 1862. Az 1817. ínség és éhhalál Erdélyben, XVII. 1863. Két kalugyer Erdélyben, akadémiai székfoglaló, Új folyam X. 1867. Erdély három államférfia a XVIII. században: Bruckenthal Sámuel, Gróf Lázár János, Buccow Adolf Miklós báró és lovassági tábornok, XIV. 1869. Ferencz császár és király erdélyi útjai); a Századokban (1868. Básta György emlékirata Rudolf császárhoz Erdélyt illetõleg 1602). Adónk történetei című sokrészes cikksorozatában Teleki kemény hangon bírálta a fennálló állapotokat, s azok mielõbbi rendezését sürgette.

Munkái

• Malomizi gróf Kendefi Ádám emléke (Kolozsvár,

  1834);

• Az ifjúsághoz. Óda (h. és é. n.);

• Unió-hangok (Kolozsvár, 1848);

• Emlékbeszéd gr. Széchenyi István felett (Elmondotta a kolozsvári Casino 1860. évi júl. 29. tartott ünnepélyén);

• Siebenbürgen und die österreichische Regierung in den letzten vier Jahren (Leipzig, 1865, névtelenül);

• A Hóra-támadás története. Pest, 1865. (Ism. Sürgöny 12–14., 28. sz. 2. jutányos kiadás. U. ott, 1869.);

• Képviselõi jelentés Marosszék felsõ kerületi választóihoz (Maros-Vásárhely, 1872);

• A székely határőrség története (A szerzõ hátrahagyott kéziratából közzétette Szabó Károly. Bpest, 1877:

• Értekezések a társ. tud. kör. VI. 10. Ism. Budapesti Szemle XVIII.);

• Országgyűlési beszédei a Naplókban találhatók.