Tuzson János

Bélafalva, 1825. október 25. – Sepsiszentgyörgy, 1904. január 2.

az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvéd alezredese

A honvédségbe 1848. augusztusában lépett be, eleinte Gál Sándor tábornok mellett teljesített szolgálatot. A harcokban tanúsított vitézségéért 1849. május 1-jén III. osztályú katonai érdemjelet kapott, majd június 15-én őrnaggyá léptették elő, és zászlóaljparancsnok lett. Ebben a minőségében 200 székely katonájával megkísérelte feltartóztatni a Alekszandr Nyikolajevics Lüders vezette cári haderőt és az Eduard Clam-Gallas vezette császári haderőt a Hargita-hegységben fekvő Nyerges-tetőnél, amely nehezen megközelíthető volt, de ugyanakkor fontos volt elfoglalása ahhoz, hogy a cári hadsereg ne tudjon bejutni a Kászoni-medencébe. A csata augusztus 1-jén kezdődött. A székely honvédek hosszú ideig sikeresen kitartottak, egy kászoni román pásztor azonban az orosz-osztrák sereget egy ösvényen a székelyek hátába vezette, így Tuzson János, hogy elkerülje a bekerítést, feladta a hadállásokat és elvonult, majd megmaradt katonáival Tusnádnál Gál Sándorhoz csatlakozott, akivel együtt, a Mitács-hágónál folytatott vesztes harcok után elhagyta az országot és a Török Birodalomba távozott. A szabadságharc után hosszú ideig török földön élt, majd amnesztiát kapott, így hazatérhetett. 1897-ben részt vett a Nyerges-tetői emlékmű avatásán.

Emlékezete

• Tuzson János alezredes leszármazottja Tuzson Csaba és felesége, Póka Erzsébet 2010-ben a saját költségükön szobrot állíttatnak a honvéd alezredesnek Kézdivásárhelyen, amit Vetró András készít el.