Nagy Kálmán

Felsősófalva, 1939. május 5. – Kolozsvár, 1971. október 9.

székely nyelvész, műfordító

Családja 1942-ben költözött Kolozsvárra, itt végezte a középiskolát, majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát. Nagybányán volt általános iskolai tanár 1971-ig, majd haláláig az Utunk szerkesztője. Cikkei és tanulmányai jelentek meg a különböző erdélyi magyar napilapokban és irodalmi folyóiratokban.

Az egyetemen kezdett finnül tanulni, szinte azonnal belekezdett a Kalevala kisebb részleteinek lefordításába. Az eredeti szövegen kívül az eposz angol, német, olasz, orosz és francia nyelvű szövegét is tanulmányozta. Először a Utunk című folyóirat közölt részleteket fordításából, majd egyre több romániai magyar lap. 1967 őszén lefordította Martti Larni A szép disznópásztorlány című regényét -- úgyszólván kikapcsolódásként. 1970-ben megjelent a Kis magyar nyelvtankönyv, különös tekintettel a nyelvhelyesség mindennapi kérdéseire és az általános iskola hetedik osztálya számára írt tankönyve. Fő műve azonban mindenképpen a Kalevala fordítása, ezen még halála előtt három héttel is dolgozott. Rengetegszer újraolvasta, mindig talált benne újabb és újabb javítanivalót. Munkájának színvonala méltó a korábbi fordítókéhoz, nyelvezete azonban modernebb, közelebb áll a mai olvasóközönséghez.

Művei

• Kalevala földjén (1969);

• Kis magyar nyelvtankönyv (1970);

Műfordításai

• Kalevala, 1972;

• Martti Larni: A szép disznópásztorlány