László Gábor

Csíkszentkirály, 1921. november 29. –

közgazdász, erdészeti szakíró

A kolozsvári Piarista Gimnáziumban érettségizett 1942-ben, a Bolyai Tudományegyetem közgazdasági karán szerzett képesítést 1946-ban és ugyanitt védte meg Csíkvármegye erdőgazdasága és az erdőhasználat szövetkezeti megszervezésének kérdése c. doktori értekezését 1949-ben. Az erdő- és faiparban helyezkedett el: Csíkszeredában, Brassóban, Marosvásárhelyen volt tisztviselő (1949-69), majd újra Csíkszeredában tevékenykedett mint a faipari központ vezérigazgatója nyugdíjazásáig (1984). Jelentős szerepe volt Székelyföld korszerű iparosításában: bútorgyárak, épületasztalos üzemek, hordó-, parkett- és gerendagyártó részlegek, fenyőtűlevél-lepároló olajüzemek, mozgó hálókocsi-üzem létesítése mellett faipari iskolaközpontot is alapított diákotthonnal. Kutatási területei: erdészet, bútoripar, szállítás, vállalati és üzemgazdasági kérdések. Szakcikkeit a Revista Pădurilor és a Hargita közölte.

Munkái

• Az Erdészeti zsebkönyv két kötetének (1958, 1959) társszerzője Nagy Györggyel stb.;

• A Magyar Autonóm Tartomány monográfiájának szánt tanulmányát a kötet elkobzása után rövidítve a Korunk hozta nyilvánosságra A Magyar Autonóm Tartomány erdőgazdasága c. alatt (1958/2-3);

• Életem és a székelyföldi faipar. Visszaemlékezések 1930–2001. Pallas-Akadémia Könyvkiadó. Csíkszereda. 2010. ISBN: 978-973-665-315-5;