Teleki László

Pest, 1811. február 11. – Pest, 1861. május 7.

politikus, drámaszerző

Erdélyi arisztokrata családjába született. 1833-tól európai utazásra indult: Berlinben a nagy történész, Rankeegyetemi előadásait hallgatta, megfordult Hollandiában, Angliában is, de a leghosszabb időt Párizsban töltötte.Ekkor szilárdult meg liberális-demokratikus világnézete. Hazatérte után bekapcsolódott a politikai életbe.Ekkoriban irodalmi ambíciókat is dédelgetett: 1841-ben a Nemzeti Színház színpadán sikert aratott a császárkori Rómában játszódó drámája, a Kegyenc.

A negyvenes évek közepére a főrendi ellenzék egyik legradikálisabb tagja lett. 1844-ben a Védegylet alelnökévé, 1845-ben az ellenzék szervezeti keretét adó Pesti Kör elnökévé választották. Ugyancsak ő lett az elnöke 1847-ben, a párttá alakulás folyamatában létrehozott Ellenzéki Körnek is. Az utolsó rendi országgyűlésen Teleki a felsőtáblán Batthyány Lajos oldalán az ellenzéki reformprogram azonnali életbe léptetését követelve. A forradalom vívmányait, a felelős kormányt és az áprilisi törvényeket Teleki csupán kiindulópontnak tekintette. A továbbfejlesztés ösztönzésére az Ellenzéki Körből Nyáry Pállal létrehozta a Radical Kört. Az első népképviseleti országgyűlésen – ahol Abonyt képviselte – őt tekintették a Batthyány-kormányt balról bíráló, Béccsel szemben határozottabb fellépést követelő ellenzék szellemi vezérének. A miniszterelnök Telekit kinevezte Magyarország párizsi követének.

A szabadságharc idején Teleki egyre nagyobb önállósággal tevékenykedett, lényegében az ő kezében összpontosultak a magyar diplomácia szálai Nyugat-Európában. Sikeres volt a magyar ügy megismertetése érdeké-ben kifejtett sajtó- és propagandatevékenysége. A szabadságharc leverése után is tovább tevékenykedett a nemzetközi rokonszenv ébren tartása érdekében, a világ elé tárva a megtorlás tényeit és hátterét. (Távollétében őt is halálra ítélték.) 1851-től főként Svájcban tartózkodott. 1859-ben, amikor Ausztria észak-itáliai konfliktusa magyar szempontból új lehetőségekkel kecsegtetett, Párizsban Kossuth, Teleki és Klapka részvételével emigráns kormány alakult Magyar Nemzeti Igazgatóság néven. Ebben Telekinek jutott a hazai titkos szervezettel való kapcsolattartás. 1860 őszén angol útlevéllel, álnéven Drezdába utazott. A szász rendőrség letartóztatta és kiadta Ausztriának. Hazatérésekor Telekit óriási népszerűség fogadta.

Az 1861 évi országgyűlésre főrendként személyes meghívót kapott, amit felmentésként értelmezett visszavonultságot vállaló fogadalma alól. Elutasított minden Ausztriával kötendő esetleges alkut, és kijelentette, hogy az 1848-as állapotokat csak kiindulópontnak tekinti, amelyhez képest „mind alkotmányos, mind demokratiai jogegyenlőségi tekintetben” tovább kell lépni. A többséget alkotó határozatiak azonban visszariadtak az egyezkedést elutasító programjuk szükségszerű belpolitikai következményeitől: a nemzetiségekkel való megegyezéstől. Teleki László, miután még pártján belül is egyedül maradt álláspontjával, a súlyos dilemma elől öngyilkosságba menekült?