Bányai János

Kézdivásárhely, 1886. november 6. – Székelyudvarhely, 1971. május 13.

tanár, geológus, muzeológus, a Székelység című folyóirat alapítója és szerkesztője

A budapesti polgári iskolai tanítóképző természettudományi szakán szerzett tanári oklevelet és Abrudbányára került. A Földtani Intézet hamarosan külföldi tanulmányútra küldte. A jénai egyetemen, majd a berlini Bányászati Főiskolán szakképesítést szerzett. Szabad idejében szülőföldjét kutatta. 1916-tól a székelykeresztúri tanítóképző tanára volt, 1931-től Székelyudvarhelyen tanított. Meghívás alapján a kaliforniai sós vizeket szakvéleményezte (1926).

A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum fennállásának 50. évfordulóján, 1929-ben tartott jubileumi tudományos ülésszakon indította el, majd szervezte a minden év nyarán rendezett Hargita expedíciókat, melyeken a Székelyföldet megismerni és kutatni akarók (tudósok, egyetemi hallgatók és természetbarátok) vettek részt. 1931-ben Székelyudvarhelyen megalapítja és 1944-ig szerkeszti a Székelység című, a Székelyföldet és népét ismertető havi folyóiratot. Ebben 13 éven keresztül szolgálta a szakmája, a néprajz, a hely- és kultúrtörténet, a tudomány-népszerűsítés művelését és terjesztését. A Székelység külön mellékletként jelentek meg a székelyföldi földtani kutatások eredményei, amelyben főleg a hasznosítható ásványi nyersanyagokkal és a fürdők fellendítésének kérdésével foglalkozik. E mellékletből áll össze 1838-ban A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai című munkája.

Ő létesítette a Borvízkutató Intézetet, tudományos közleményeinek száma 61, főbb ismeretterjesztő közleményeié 58. Románia állami és tudományos szervei is megbecsülték Őt. Meghívták a Kárpát-Balkáni Geológiai Asszociáció bukaresti kongresszusának rendezőségébe és előadónak is felkérték, Kós Károlyhoz hasonlóan, őt is külön személyi nyugdíjban és állami kitüntetésben részesítették. Bányai írásaiban az erdélyi barlangokkal mindenkor különös előszeretettel foglalkozott. Kutatási területe: Székelyföld ásványvizeinek kutatása.

Főbb művei

• A székelyföldi ásványvizek (Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1934)

• Székelyföld ásványvizeinek eredete és forrásfoglalásai (Erdélyi Múzeum-Egyesület Emlékkönyv, Kolozsvár, 1934)

• A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai (1938)

• Székelyföld írásban és képben (társszerzőkkel, 1941)

• A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ásványi kincsei (Bukarest, 1957)

• Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések (társszerzőkkel, Bukarest, 1957)

Folyóiratokban megjelent tanulmányok, cikkek:

• Adatok a hargitai ásványvizek geológiájához. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára, 1929.

• A Hargita vulkanikus kőzeteinek elterjedése. In: Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára, 1929.

• A székelyföldi ásványvizek. In: Erdélyi Múzeum, Kolozsvár, 1934.

• Székelyföld ásványvizeinek eredete és forrásfoglalásai. In: Erdélyi Múzeum-Egyesület Emlékkönyve, Kolozsvár, 1934.