Szabédi László

Sáromberke, 1907. május 7. – Kolozsvár, 1959. április 18.

költő, újságíró, műfordító, nyelvész, a filozófia doktora

Eredeti neve: Székely László

Iskoláit Zernesten kezdte 1913-ban, majd Kolozsvárott az unitárius kollégiumban folytatta. 1925-ben érettségizett, majd 1927-ig Strasbourgban, teológián tanult. 1945-ben Kolozsvárott doktorált filozófiából is. Egy ideig Aradon tisztviselőként dolgozott, majd Kolozsvárott lett színházi dramaturg. 1931–1938 között az Ellenzék belső munkatársa volt. Írásaival szerepelt az Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetben. 1939–1940 között letöltötte sorkatonai szolgálatának idejét, majd Báréban lett tanító. 1941-ben visszatért Kolozsvárra, ahol az egyetemi könyvtár alkalmazottjaként dolgozott. 1942-ben csatlakozott az helikoni közösséghez, és az ő kezdeményezésére indult a Termés c. folyóirat is. 1943-ban ott volt a balatonszárszói találkozón. 1943-ban Baumgarten-jutalmat kapott. A háború után egy ideig még Kolozsváron tanított, francia nyelvet. 1945 májusában a Romániai Magyar Írók Szövetsége alelnökké választotta. Ugyanebben az évben megnősült, Tompa László lányát, Tompa Margitot vette feleségül.

1945–1947 között Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt, közben a Népi Egység (1946 szeptembertől 1947 őszéig) és a Világosság munkatársaként dolgozott. 1947-ben visszatérve, esztétikát tanított a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, valamint a Népi Egység c. napilap főszerkesztője volt. 1952–1956 között a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetője volt. 1955-ben Román Népköztársaság Állami Díja elismerést kapott. 1958-ban megírta főművét, A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai címmel.

A Bolyai egyetem beolvasztásakor tanúsított magatartása miatt a Securitate zaklatta, ezért a beolvasztás ellen való tiltakozásként 1959. április 18-án Szamosfalva határában a vonat elé vetette magát. Néhány héttel később az ő példáját követve lett öngyilkos Csendes Zoltán, a megszüntetett egyetem egykori rektorhelyettese is. Szabédi Lászlót a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Művei

• Délia. Drámai költemény. Kolozsvár, Minerva, 1936;

• Alkotó szegénység. (versek, szerk. Kovách Aladár és Bözödi György) , Bolyai Akadémia, Budapest, 1939;

• Veér Anna alszik. (novellák). Budapest, Bolyai Akadémia, 1941;

• Ész és bűbáj.(tanulmányok). Magyar Élet, Budapest, 1943;

• Telehold. (versek). Magyar Élet, Budapest, 1944;

• A magyar ritmus formái. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1955;

• Válogatott versek, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1955;

• Nyelv és irodalom. (cikkek és tanulmányok). Állami és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1956;

• Telehold – Veér Anna alszik. Irodalmi Könyviadó. Bukarest, 1967.

• A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai, Kriterion Kiadó, Bukarest 1974;

Műfordításai

• Charles Baudelaire versei

• Mihai Eminescu versei