Székely József

Erdőszentgyörgy, 1929. február 8. – Székelyudvarhely, 2006. május 22.

székely szobrászművész

Középiskoláit Erdőszentgyörgyön végezte, majd a kolozsvári a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán szerzett diplomát 1955-ben. 1960-ig önálló művészként dolgozott Székelyudvarhelyen, tagja a székelyudvarhelyi alkotó körnek. 1960-tól a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben volt tanár 1990-ben történt nyugdíjazásáig. Alkotásait megyei és országos kiállításokon mutatta be.

Főleg köztéri portrészobrairól nevezetes, ezek közül Székely­udvarhelyen a Sétatéren áll Tomcsa Sándor 1997-ben, Kibéden Kibédi Mátyus István (domborműportré, 2000), Zagyvarékason Móricz Zsigmond és II. Rákóczi Ferenc szobra. Erdőszent­györgyön Rhédey Klaudia grófnő szobrát 2012-ben avatták fel a Rhédey-kastély udvarán, a szobor eredetijét 1996-ban alkotta Székely József, sokáig a Rhédey-emlékszobát díszítette, később restaurálás alá került. Az eredeti gipsz szobor nyomán a bronz mását Sánta Csaba szovátai képzőművész öntötte meg, a talapzatot a csíkszeredai Dóczy András kőfaragó készítette. 2005-ben állították fel Baróti Szabó Dávid bronz mellszobrát az udvarhelyi katolikus templom közelében.

Korábbi nevezetes szobrai:

• Bokályfestőnő, azaz korondi fazekasnő, mely a székelyudvarhelyi központi szökőkút egyik figurája (1956);

• Napozó nő című szobra Székelyudvarhely központjában látható (1969);