Fülöp Áron

Felsőboldogfalva, 1861. március 21. – Felsőboldogfalva, 1920. október 20.

székely költő, könyvtáros

Szülőfalujában végezte elemi iskoláit, 1871-1881 között a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban tanult, majd Budapesten folyatta tanulmányait, magyar-latin szakon szerzett diplomát. 1885-ben Hódmezővásárhelyen, 1886-1890-ben a szatmári gimnáziumban tanított helyettes tanárként. 1893-tól a Szatmári Hírlap szerkesztője volt, 1895-től Budapesten a képviselőház segédkönyvtárosa, majd 1911-1916 között a képviselőház könyvtárának igazgatója volt. A Kemény Zsigmond Társaság (KZST) tagja volt. Írt verset, kritikát, iránycikket, képmagyarázatot. Pesti évei alatt születtek legjelentősebb művei, újradolgozta fiatalkori alkotásait. Arany János költészetének hatására kezdte el feldolgozni a hun-magyar mondakört, hun tárgyú eposz-ciklusának része az Attila fiai című trilógája: Ellák. Budapest, 1885; Aladár. Szatmár, 1893; Csaba. Budapest, 1909. Kisebb költeményeit Bakóczi Károly rendezte sajtó alá (Székelyudvarhely, 1921).

Nyugdíjazása után 1907-ben hazaköltözött szülőfalujába, a felsőboldogfalvi kúriába. Utolsó éveit itt élte le, 1920. október 20-án halt meg. Kúriája kertjének egy csendes sarkában, fenyőfák alá temették.

Munkái

• Attila fiai. Ellák. Budapest, 1885;

• Attila fiai. Aladár. Szatmár, 1893;

• Debreczeni Márton és a kióvi csata. Szatmár, 1887;

• Attila fiai. Csaba. Budapest, 1909;

• Attila. Költői elbeszélés, Budapest, 1909;

• Kisebb költeményei. Székelyudvarhely, 1921;

• Fülöp Áron munkái. Budapest, 1929;