Dálnoki Miklós Béla

magyar miniszterelnök, székely katonatiszt, politikus

Budapest, 1890. június 11. – Budapest, 1948. november 21.

Miklós Béla néven született 1890. június 11-én Budapesten. Székely lófő családból származott. Szülei dálnoki Miklós Gergely és Traviczky Janka. Tizenhét éves korától kezdve használta hivatalosan tanító édesapja szülőfalujára, a Kovászna megyei Dálnokra utaló dálnoki nemesi előnevet. Felesége Csákány Éva volt.

1907-ben érettségizett a soproni honvéd főreáliskolában. A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1910-ben huszárhadnaggyá avatták. Az első világháborúban több fronton is szolgált. Hazatérve a városparancsnokságra osztották be. A vezérkari akadémiát 1920–21-ben végezte el, ezután a honvédelmi minisztériumban dolgozott. 1929-ben vitézi címet kapott, ugyanebben az évben lett Horthy kormányzó katonai irodájának főnökhelyettese, 1933–1936 között Berlinben katonai attasé. Vitéz lófő Dálnoki Miklós Bélát 1938-ban kinevezték a 2. lovasdandár parancsnokává, a következő évben tábornok lett. 1940-től mint az I. gyorshadtest parancsnoka részt vett Jugoszlávia és a Szovjetunió elleni hadjáratokban. 1941. november elsejétől altábornaggyá, és 1942-ben a kolozsvári hadtest parancsnokává nevezték ki. 1942. október végétől Horthy Miklós Katonai Irodájának főnöke, főhadsegéd, 1943-ban vezérezredessé léptették elő, 1944. augusztus 1-jén vette át az Északkeleti Kárpátokban állomásozó 1. magyar hadsereg vezetését.

Magyarország német megszállása után Horthy Miklós rákényszerült, hogy felvegye a kapcsolatot mind a szovjetekkel, mind a magyar ellenállási mozgalom vezetőivel. Adolf Hitler külön parancsára szeptember folyamán a magyar Nyilaskeresztes Párt megkezdte a hatalomátvétel megszervezését. Horthy 1944. október 15-én fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a hitleri Németországgal való szembefordulásra szánta el magát. Horthy a kiugrást két magyar hadsereg átállása, és a frontvonal megbontása révén képzelte el, az akciót Budapestről irányította, bár a Honvéd Vezérkar főnöke, Vörös János vezérezredes többször megpróbálta őt rávenni, hogy utazzon le Husztra, és személyes jelenlétével biztosítsa az 1. magyar hadsereg lojalitását.[2]

A magyar 1. és 2. hadsereg parancsnokai – vitéz lófő dálnoki Miklós Béla és primor dálnoki Veress Lajos vezérezredesek – voltak. A kiugrás lebonyolításával az 1. hadsereg parancsnokát, Dálnoki Miklós Bélát bízta meg néhány más katonai és civil személlyel együtt. Miklós Béla és csoportja olyan utasítást kapott, hogy egy adott pillanatban – a megbeszélt jelszó beérkezte után – kezdjék meg a hadicselekmények leállítását. A kiugrási kísérlet azonban, a nem megfelelő előkészítettség miatt megbukott.

Veesenmayer német nagykövet jóváhagyásával és Szálasi Ferenc nyilas vezető irányításával a nyilasok fegyveres puccsal még aznap átvették a hatalmat, amelyet Horthy kénytelen volt jóváhagyni. Dálnoki Miklós Béla a hungarista hatalomátvétel után átállt a szovjet csapatokhoz. Egységeit hadiparancsban utasította a szovjetekkel való ellenségeskedés azonnali beszüntetésére, és a németekkel való szembefordulásra. Miklós Béla felhívásának engedelmeskedve az 1. magyar hadsereg állományából a hadseregnek csak töredéke állt át a szovjetekhez, mintegy húszezer tiszt és katona adta meg magát és állt át a Vörös Hadsereg oldalára.

Debrecenben, a református kollégiumban 1944. december 21-én összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés. A Nemzetgyűlés 230 tagja közül 39% kommunista, 24% kisgazdapárti, 18% szociáldemokrata, 7% parasztpárti és 6% polgári demokrata és ugyanennyi párton kívüli volt. December 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke Dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett, s összetételéről Moszkvában döntöttek. Tagjai lettek magas rangú katonatisztek, valamint 4 kommunista, illetve 2-2 szociáldemokrata és kisgazda politikus. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-én Magyarország miniszterelnökévé választotta Dálnoki Miklós Bélát. 1945. január. 26-án megalakult a Nemzeti Főtanács, amely ideiglenesen az államfői jogok egy részét gyakorolta. Elnöke: Zsedényi Béla, tagjai: Dálnoki Miklós Béla és Gerő Ernő lettek. Dálnoki Miklós Béla az 1945. november 15-ei választásokig töltötte be a miniszterelnöki posztot.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja kilátásba helyezte a háborús bűnösök letartóztatását, bíróság elé állításukat és vagyonuk elkobzását, valamint a németbarát szervezetek feloszlatását és a közintézmények megtisztítását. „Azokat a nyilas tiszteket, akik a hatalmat bitorló Szálasival együtt dolgoztak és akik okozói annak, hogy félrevezetett magyar honvédek még most is a németek oldalán folytatják ezt a kilátástalan, esztelen, zsoldos szellemű harcot, az új szabadságharcos magyar honvédség ki fogja közösíteni soraiból és a magyar nép ítélőszéke, illetve hadbírósága elé fogja állítani.” – 1944. december 21. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1. ülése. Idézet Dálnoki Miklós Béla hozzászólásából

A fegyverszüneti egyezmény 14. cikkelye értelmében Magyarország kötelezte magát arra, hogy együttműködik a háborús bűnökkel vádolt személyek letartóztatásában, kiszolgáltatásukban és elítélésükben. Ezért az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 25-én rendeletet (81/1945. ME sz.) adott ki a népbíróságok létrehozásáról. Az ítéletek végrehajtása, az esetleges kiadatási kérelmekre való tekintettel felfüggeszthető volt. 1945 nyarán az ideiglenes magyar kormány miniszterelnökeként, Dálnoki Miklós Béla rendeletére szüntették meg a legrangosabb magyar katonai kitüntetést a Katonai Mária Terézia-rendet.

A Miklós Béla vezette magyar kormány regnálása alatt hurcolták el azt a több százezer hadifoglyot és civilt , akiket később a 'Málenykij robot'-nak nevezett események áldozatainak nevez a történetírás. A szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt magyar területeken, romeltakarításra való hivatkozással, fegyveres szovjet katonák a nyílt utcáról gyűjtötték be és vitték el a magyar civileket, akiknek a többsége nem élte túl a szovjet kényszermunkatáborok megpróbáltatásait. Dálnoki Miklós Béla kormánya tehetetlenül nézte végig a Vörös Hadsereg zabrálását, fosztogatását, erőszakoskodását.[9]

Az új parlamentbe – mivel az 1947-es magyarországi országgyűlési választásokon nem indult – külön törvény alapján került be (másokkal együtt), mint közéleti személyiség, miniszterelnöki munkássága elismerése gyanánt. Későbbi sorsa

Az 1947. évi „kékcédulás" választások előtt lépett be a Magyar Függetlenségi Pártba, amelynek vezetőségi tagja volt. A parlamentbe ugyan bejutott, de mandátumától törvénytelenül megfosztották. Eztán visszavonult a közélettől, politikailag teljesen elszigetelődött, családját zaklatni kezdték. Fiát kitelepítették, aki 1956-ban Új-Zélandba emigrált, leánya Magyarországon élte le az életét.

Dálnoki Miklós Béla 1948. november 21-én hunyt el Budapesten, temetése sem katonai tiszteletadás mellett történt.